Ez a poszt még áprilisban kezdett íródni, amikor még egyben voltam. A Kismók azonban 2 héttel hamarabb váltott jegyet erre a világra, így félbeszakadt az írás :)

De addig is, míg egyben jöttünk-mentünk, "építésvezetőnek" még alkalmas voltam. Hegyes pocakkal figyeltem az eseményeket. Így aztán amire a leginkább alkalmas voltam a háznál, az az, hogy szóval tartottam mindenkit. Meg bőszen feküdtem a ház egyetlen kanapéján.

Ezt a képet a párom készítette. Az ott egy pocakhegy, két nyuszifülllel. Ennyi látszott belőlem fektemben. Itt már csak kb. egy hetem volt. Kismók kibújásával új éra kezdődik, de az építkezés nem áll meg, csak kicsit belassul...

A párom már elkezdte a kandalló alapját összeállítani. Ez elsőre egyszerűnek tűnt. Interneten tájékozódtunk, hogy miket kell betartani. Vettünk hozzá Ytongot, meg sima Porfix téglát. Az alap nagyja Porfixből van. Nem értem hogy mások miért készítik Ytongból, az ugyanis tökéletesen hőszigetel. Egy kandallónak nem az a lényege, hogy átengedje a meleget?

Amit itt látunk a képen, kérem szépen, az egy napos munka. Egy körülbelül 50 darabból álló, agyonlegózott rendszer,amit be kellett számozni, hogy ugyanabban a sorrendben kerüljön vissza minden... most ott tartunk a dologgal, hogy ha elkészül erre az emelvényre a fémalap is, akkor mehet rá a kandallóbetét. (Ami 150 kiló, így megint el kell csípni majd valakit,hogy segítsen feltenni a helyére. Ez legutóbb a konyhabútoros Miki volt - szerencsétlenségére)

Ugyanis a konyhabútor is megérkezett. Úgy voltam vele, hogy mi más lehet a legfontosabb egy házban,mint a konyha? Nem fogunk még itt lakni egy darabig, de legalább főzni tudunk már a barátoknak. Asztalunk is van, székeket meg szerintem összeturkálok valami antikos helyen, és átfestem. A Shabby chic úgyis nagyon menő mostanában, csak óvatosan kell vele bánni, mert könnyen lesz belőle nyálhegy. Meg a modern bútorhoz nagyon ésszel kell párosítani, hogy ne billenjünk ki a jó ízlés tartományából.

Ja igen, megvolt az első étkezés is a háznál: fázós, dolgozós férjnek bundáskenyeret szoktam szállítmányozni , tejjel. Igen, az ott egy kék retró tejtartó. Ha tudjátok, hogy hol lehet ilyet szerezni, szóljatok. Van, amiből csak a régi a jó :)
(Az integetős kéz az anyukámhoz tartozik. "Nagyon szeret" fotózkodni, így ennyit sikerült megörökíteni belőle)

Ja igen, a férjem egyébként nem félelmetesen hasonlít James Dean-re, csak inkognitóban van :)

Közben a tavasz is teszi a dolgát. (Felfelé fotóztam, mert térdmagasságban a gaz uralkodik.) Olyan nagy, és zsenge "gyomkultúránk" képződött mindenhol, hogy van, aki hozzánk jár zamatos gazért a tengerimalacának :) Na de annak is eljön az ideje, hogy a kert szépüljön, egyelőre bent haladjanak a dolgok.

A szeretett diófánk gyönyörűen hajt, meg rigóink is vannak:

A császárfákat is visszametszettem tőnél (!), mert azt mondták a hozzáértők. Elég félve tettem meg, mert ez olyannak tűnt nekem, mintha kasztrálnám szegény növényt. Persze ez 4 hete volt, azóta megnyugodtam, ugyanis bevált. Már most kb. 25-30 centisek a növénykék, úgyhogy várjuk az erdősödést,amit tavaly ígértek.

És a végén, de semmiképpen sem utolsó sorban: a gyermek,aki miatt szűkebb szavú vagyok, kevesebbet írok, kevesebb az időm, nem úgy haladunk a házzal, de aki kitölti az életem, az éjszakám, és a szívem csordultig tölti szeretettel és szerelemmel, aki nélkül már nem tudnék élni, aki számomra a leggyönyörűbb teremtény a világon, és aki most is itt alszik a vállamon, én meg zsibbadó karral, egy ujjal gépelek. Ő Erik.

És ő az, aki 1 azaz egy db hasonlóságot produkál egyelőre, ami belőlem származik: a kis lapos füle. (De az is csak az egyik). Gyakorlatilag lekopíroztuk az apját.

Azért megtartjuk.

:)