Vagyis nyakig vagyunk a fészekrakásban. Szó szerint álomgyár van, mert minden éjjel az aktuális munkafolyamatokról álmodok :) Ha szerencsém van, akkor reggelre kikristályosodik a terv, ha nem, akkor csak belekavarodok az egészbe. Az egész látványterv projekt nálam úgy kezdődik,

hogy apránként szedem össze az életterünkhöz illő ötleteket. Újságokból, hangulatokból, megérzésekből dolgozom. Ilyenkor jön rá az ember lánya, hogy komoly anyagismeret kell a megfelelő minőségű termékek kiválasztásához. Történt ez a járólappal, és az ablakpárkánnyal  is... ja igen, és pont ma van egy éve, hogy nekiálltunk a felújításnak. Sok minden van a hátunk mögött!

(Engem is elért a Danbo láz...)

Történt ugyanis, hogy nagy magabiztosan megálmodtam magamnak a járólapot. A járólapot, ami fényes, nagy méretű, kosztűrő, de nem matt, és legfőképpen strapabíró, mert a folyosó, és a konyha forgalmát kell viselnie. Azt hiszed, hogy ez csak egy pár kritérium. Csalatkozni fogsz, ez egy majdnem lehetetlen küldetés! Pláne, ha olyan boltba tévedsz, ahol van egy Gábor meg egy Peti. Gábor óvatosan terelget a csempék között, Peti viszont... a Peti az egy megveszekedett szakember. Takarítócéges múlttal, komoly anyagismerettel tálalta nekem a lehetőségeket. Elmondta, hogy mit miért fogok szeretni, vagy utálni. Hogy miért nehéz takarítani,hogy hogyan fog rajta mutatni a kávéfolt, és egyéb színes, ragaszkodós matéria. 1 óra leforgása után Peti leépítette a konkrét terveimet majdnem nullára. Hazamentem, megvitattam a lehetőségeket a férjemmel, az anyukámmal, meg a saját elvárásaimmal. Egy hét alatt 5 alkalommal tértem vissza a boltba, ahol már jó(?) ismerősként fogadtak a fiúk, és végül megfogható eredményt kaptam: spanyol csempe, 1. osztályú, konyha- és forgalomtűrő, fényes, 57*57 cm, kis mintával, de nem hivalkodóan. A fiúk meg csokit kaptak a hozzáértő segítségükért.

A burkoló meg jött, nem riadt meg a nagy méretű lapoktól, és tökéletesen egyenesen lerakta,íme:

A folyosó is csilli-villi, már csak az a régi ajtó ordenáréskodik ott, de tavasszal az is tüzifa lesz:

A spájzban is örülhetünk a kőnek. Itt olyan hullámos volt a beton, hogy vissza kellett egyszer szedni, mert 1 cm lejtés került a padlóba... Jó hogy észrevettük. Mondjuk kiderült volna az első alkalommal, amikor kiborul a borsó, vagy valami hasonló gurulós természetű élelmiszer. Mondjuk úgy egy kupacot képeztek volna a borsók, így meg szanaszéjjel lesznek.

Aztán folytatódott az álomgyár. Ezt a részt vártam. Amikor színeket kell választani, meg formákat. Még mindig van egy méretes kupac a faanyagunkból. A tölgyből asztal lett, a kőris van soron. Tudtátok, hogy mennyire nehéz fa ez?! Ajtót nem volt hajlandó csinálni belőle az asztalos, mert leszakítja a vasalatot. Ezért ablakpárkányt gyártattam belőle, de még jó, hogy nem nekem kell emelgetni. Dögnehéz. De bent van, beragasztottuk "ragad de nem dagad" Pur habbal,ami jelen esetben babakék. Lehet már ücsörögni rajta, háttal a melegedő napocskának.

 Ide már a függönyöket is megvettem, mert a fészekrakó program megállíthatatlan: messze vagyunk még a késztől, de a madarak is szálanként, gallyacskánként, darabonként hordják össze az otthont. Meg egyébként is ha belefutok valami akciósba, nem hagyom ott. Na ez az volt. A Diego nagyon kedvezményesen tud kínálni dolgokat. Azt a konvektorcsövet utálom, de hála az égnek, csövek alig lesznek a házban, csak ezt kell nézegetni.

Aztán a végére egy kihagyhatalan DIY terv: kaptam a szomszéd nénitől egy régi padot, amire már régen vágytam. Kicsit oda van, látott már pár pókot, vajlingot, kukoricacsutkát, autót a garázsukban. Attól függ milyen évszámot írtunk. Legutóbb egy crossmotor állt mellette :) Az én teraszomon jobban fog mutatni. Úgy tervezem, hogy szürke lesz. Nagyon szeretem a vintage stílust, de nem akarnám túlzásba vinni, mert olyan lesz tőle az ember élettere, mintha egy babaházban élne. Mindenesetre pár hasonló cucc lesz a házunkban, mert szeretjük a vendéget, aki bizony ezen a padon fog fröccsözni. Ha akarja,ha nem.

(Jó borunk van ám)

Slusszpassz.

:)