Nem váltottuk meg a világot az elmúlt időszakban az építkezés terén. 24 órából 23-at a kisfiamnak szentelek. KISFIAM. Furcsa kimondani még mindig, de már nem lennék meg a Kismanó nélkül :) Elég nagy már, (2,5 hónapos!!), így jön velünk ő is a házhoz, ha nem zajos, vagy poros a munka. Betárazom a pelus,cumi, tápszer, Neogranormon együttest, így már nem lehet gáz.

Ezt a képet egy etetés után sikerült készíteni, és egyszerűen nem tudom nem nyitóképpé tenni, olyan cukker. A kölyök, komolyan mint egy meós :)

Még áprilisban leszállították nekünk a villanyórát, szépen be is építették. Eleddig nem tártam a világ elé árakat, de ez olyan összeg, hogy ki kell mondjam. Ez a világ legdrágább műanyag doboza. 159.000 Ft. Éjszakai áram, nappali áram, 220, és 380. Oké,oké,minden van benne, de MŰANYAG!

Pff. Na mindegy, ujj megnyal, lapozunk. Van áramunk, így már azt tervezem, hogy milyen lesz körülötte a kerítés. Persze hogy megbonyolítottam azt is. Komolyan, néha meglepődöm,hogy mennyire kifordítom a dolgokat. Azt még nem árulom el,hogy milyen kerítést terveztem, nehogy elolvassa a férjem a blogot, és frászt kapjon.

A kandallónk pedig így áll. Van neki fala, belül meg ki van kenve vízüveggel, alul kész a szellőztetője. Folyamatban van a burkolat keresése, és végre már a színek is szerepet kapnak. Mondjuk ezt a kandallót pont szürkére tervezem, az pedig pont nem igazán mondható színnek... Mindig így járok. Eldöntöm,hogy veszek magamnak valami színes ruhát, és tuti szürkével, barnával, vagy feketével térek haza. Kos vagyok,állítólag rajonganom kellene a pirosért, de benézek a szekrényembe, és gyakorlatilag egy darab piros ruhadarab van benne. És azt sem hordom. Na de vissza a színekhez. Sárgát tervezek a házba, az indokolt mennyiségű fehér és szürke mellé.

Egyébként a kandallóépítés nagyon nem egyszerű. Találtunk hozzá leírást, de mire minden letisztul az emberben, meg úgy rendesen körbejárja a témát (márpedig kandalló esetén igencsak ajánlott), addig eltelik egy csomó idő.

Szóval a fal fölött egy kupola lesz még. Lassacskán, de készül...

Mert közben azzal is kellett foglalkoznunk, hogy kertünk van,amiben már gyönyörűen virágzik a napraforgó. Rájött egy valag eső, így rendesen megugrott. Valahol közel 3 méter magas!

A szomszéd felől ennyit látni a házunkból. A tető,amit lehet hogy még az idén le tudunk cserélni. Az őrült nagyot dobna a ház kinézetén. Várom már, de félek is tőle, mert azért egy tetőcsere nem rizikómentes. Most fogom megcsináltatni a tervet hozzá, aztán nekiállhatunk számolni a pengőket..

Mindeközben a "ráérős", gyesen lévő anyuka otthon is talál magának elfoglaltságot. Egy kedves ismerőstől kaptam még évekkel ezelőtt ezt az asztalkát, felújítás céljából. Nekem igazából ez a kikapcsolódás. Felveszem a kis poros hacukámat, megragadom a karácsonyra kapott rezgőcsiszolómat, és simogatom a bútort, tapaszolom, megint csiszolom, tapaszolom, festem, míg el nem érem a teljes simiséget, és akkor már csak ki kell találni hogy hol lesz helye a bútornak. Ennek például még nincs helye, de erősen keresem a megfelelő sarkot.

És tádáám: cirka két hónapnyi meló után lett egy kecseslábú, porcelánbőrű, rejtett bogyóságas darabom,ami majd a házunk éke lesz:

És végezetül: a munkával haladunk tovább, csak általában lóg a bal karomon egy most már 5 kilós Manó, és a vízmérték mellett nem csak mérőszalagból, hanem cumiból is egyre több van a házban.

Ha jobban belegondolok,minden anya egy hős,aki be tudja osztani az idejét úgy, hogy (szinte) mindenre jut ideje. Van egy kedves ismerősöm, aki a két gyermeke mellett megírt több könyvet is. Aztán egy másik,aki céget vezet 3 gyerek mellett. Hétköznapi hősök vagyunk - így döntöttem. 

Nem fecséreljük az időt alvásra :)

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni :)

(Ha már a férjem James Dean, akkor én meg Marilyn)