Úgy állunk az ajtókkal jelenleg, hogy én naponta kb. 30 percet erősen gondolok a festésre. Aztán azt mondom magamnak: majd holnap, ha alszik a gyerek. Aztán persze mindig közbejön valami. Ha meg nem,akkor balkéznehezített verzióban történik a munkafolyamat. (Persze oldószermentes festékkel). Jelenleg a fent látható ajtókeret egyszer be van eresztve favédővel, van rajta egy réteg sötétbarna alapozó (na az ütős cucc volt!), úgyhogy most már "csak" 2 réteg fedőszín várható,ami persze antracitszürke. Mi más. Bele vagyok szeretve az északi népek fehérfal-szürke ajtó- színes növény kombójába. A holland útjaimról is úgy tértem haza általában, hogy a memóriakártyám jelentős részét színes ajtók képei foglalták el.

Itt látható a második fázis,illetve a gerendáink, amik már le vannak gyalulva, azt is kezelni kell valami bogártalanítóval.

A gerendákkal volt egy jó sztorim. A férjem sokáig dolgozik, így én vittem el az asztaloshoz őket, UTÁNFUTÓVAL. Én, utánfutóval. Mikor odaértem, azt mondja nekem a kedves fiatalember: "Ne hagyd az utcán, tolass be vele az udvarba"
Öööö, hát köszi hogy kinézed belőlem, hogy tudok utánfutóval tolatni. Így történt hogy életemben először nekiveselkedtem, hátramenet be, gáz, majd bicska. Aztán vissza, és megint bicska. Nagy lelkesedés után szomorú ténymegállapítás: A NŐK NEM TUDNAK UTÁNFUTÓVAL TOLATNI.

Bármennyire igyekszünk emancipáltak lenni, ez tökre nem a mi asztalunk. Úgyhogy úgy került be  a fa, hogy leakasztottuk a futóról, és hogy ne álljon égnek a rúd, én voltam rajta a nehezék... hát ez most nem nehéz, mert kicsit kinőttem  a ruháimat a szülés óta. :) Visszafelé szerencsére már nem nekem kellett hozni őket...

Közben beérett a "szotyoládé", amit le kellett aratni. Nem értünk hozzá még, így óriási meglepetésként ért, amikor megtudtuk, hogy kézzel kell levágni a fejeket, és kézzel kell kiütni a szemeket... volt ám vakarózás, hogy akkor ezt most hogy meg hol, meg jaj. Így történt, hogy a leendő fürdőszobánkba lett betárolva az a pár mázsa napraforgófej... úgy embermagasságig ért.

  Ez még hagyján, de a kiütögetést is a házban csináltuk,mert kint esett az eső. A vadiúj, krémszínű kövön járt oda-vissza a talicska, és ezerszám fekszik mindenhol a napraforgómag. Nem merek képet feltenni róla, mert ha meglátják a csempeárus fiúk...szóval amint feltakarítok, kiderül, hogy az elsőosztályú lapok hogy vizsgáztak.

És naná, hogy a szárítás is a házban történik.Mert melléképület még mindig nincs. Erősen gondolkodunk azon a megoldáson, hogy veszünk két 40 lábas konténert tárolás céljára.

És íme a szotyitengerünkön úszó, jobb időket is látott lounge kanapém: (Gondoltam, hogy ráteszem dísznek a Manót, de már olyan erőteljesen kalimpál, hogy nem lehet csak úgy otthagyni )

 Közben a kerítés helye is kijelölésre került, meghozattam a zsaluköveket. Fura lesz, hogy kicsit el leszünk zárva az utcától. Megszoktuk, hogy nincsenek akadályok, tér, amerre a szem ellát. A lila akácnak szerencséje volt, mert lelkesen kikanalazta volna a markolós, ha nem szólok időben :) Az fog majd futni a kerítésünkre. Ideje is lesz, hogy kész legyen a kerítés, mert már futna szerencsétlen mindenhova, de egyelőre sehol egy támpont. Ja igen, meg a térkő is megérkezett, de nem hiszem hogy még idén le lesz rakva.

És kész a kerítés (fele). Lehet végre kicsit terepet rendezni. Arra számítottam, hogy zavarni fog, de az ellenkezője jött be. Nagyon örülök, hogy hogy van egy határ. Birtokon kívül, birtokon belül. A farm,a hol (még nem) élünk :D Idén már nem fér bele a másik oldal, mert az egy kicsit bonyolult. Emelkedik a terep, így a kapunak is kifelé kell majd nyílnia. Hát megdolgozunk minden egyes mozzanattal...

Ilyen vagány vasalás került az alapba. Ez kérem a VASALÁS TÉMÁJA! :D
Na, viccet félretéve, ezt a rácsot  a férjem csinálta. Tök büszke vagyok rá. Azt mondja, hogy nem egy nagy szám, pedig annak látszik. Tudom hogy ez csak egy hajlított betonvas, de komolyan mondom, szép. (Hát nem vagyok normális)

A maradék betont pedig elhasználtuk a kandallócső szellőztetőjéhez. Ezt a gödröt is már egy éve néztük, de csak nem akart magától bebetonozódni. Hát most ez is megvan. Lesz majd neki szép teteje, hogy ne jöjjenek be a lakásba kuruttyolni a békák.

A kerítésépítés mellett egy ajtóberakást is eszközöltünk, így végre sikerült megszabadulni a jellegzetes, halszálkamintás faajtótól, ami alatt akkora rés volt, hogy még a túlsúlyos egerek is befértek alatta. Most meg ugye kánaán van, mert tobzódni lehet bent a napraforgóban. Teli üveg, és keletre néz, vagyis itt fog betódulni a napfelkelte.

Aztán most, hogy a napraforgó szezonja lefutott,végre hátra tudok menni a császárfákhoz. Azt hiszem látszik a képen, hogy mennyit produkált április eleje óta. Kábé olyan 3-3,5 méter magas lehet. Elégedett vagyok vele, mert hozta a papírformát:

Így néz ki most az "ültetvény".

Ja, az ott az én árnyékom. Tisztára úgy nézek mint egy integető Matroska baba. :D (Óborzalomrettenet)

S ha már a növényeknél tartunk, hát van egy sztorim. Manóval sétálni mentünk egyik nap,mikor megláttam, hogy az egyik szomszéd kukájában egy óriási növény pöffeszkedik. Bakker, egy óriási levendula! Imádom a levendulát, így aztán leparkoltam a kicsit, és kikukáztam a növényt. Még csak egy éves, de gyönyörű nagy, és olyan formája van mint egy kotlóstyúknak. (Városiak kattintsanak a linkre) :)

Szóval nagy örömmel elhoztam, és már be is ültettem. Egyik nap találkoztam a tulajával a postán, és rákérdeztem: - Irma néni, lesz még a kukában levendula? Mert akkor elhoznám...

Mosolygott, és megkérdezte: - Te vitted el?

- Én hát :D

Íme:

............................

És azért legyen a végére egy cica is. Mostanában valahogy megritkult a cicatársadalom a környéken, így nincs igazán kit fotózni, de a mai szép napsütésben átjött a szomszéd cicája napozni hozzánk. Sajnos nem barátkozik még, csak olyan tipikus macskásan néz. Olyan "Haggyámá" :)

És a pluszegy információ,ami nem maradhat el. Erik ma megörvendeztetett az első fogacskával. Csak volt értelme rágni az ágy szélét!