Hónapok óta nézegetjük a bejárati ajtókat. Én műanyagot szerettem volna,mert a többi nyílászáró is az. Rá kellett jönnünk, hogy az ajtók állati drágák. Komolyan nem értem, hogy mi kerül egy ajtón 200 ezer Forintba. Így aztán félretettük a műanyag ajtó gondolatát. Legyen fa. Így jöttek a képbe a 300 ezres ajtók.. na itt fújtuk fel magunkat mint a gömbhal. Elmentünk egy bontott ajtóshoz, és találtuk ezt a szép nagy ajtót.Őszintén szólva sz*rul néz ki. Viszont 10 ezer Forint volt, hőszig üveg van benne,

és mint eddig ismeretes, szeretjük a jó nagy fénybeeresztő üvegtáblákat. Szóval megvettük ezt a szegény ajtót. Ott árválkodott a sok bontott német ajtó között,amiken mindenféle faragás volt, meg házáldás, ez meg ott a sarokban küldte a jelet. Megvettük, és egyre rondábbnak láttam csórikámat. Aztán jött a léleksimogató információ az asztalosunktól: ez bizony egzotikus fából készült. Nem tudjuk miből, de ő paliszanderre gyanakszik. Eddig azt sem tudtam, hogy ez egy fafajta :D Ez jó hír, mert ez a fajta nem vetemedik. Semmire. Sem erre, sem arra :)

Az a terv, hogy le lesz csiszolva, új zárat kap, meg az üvegre két osztót, és le lesz festve antracit szürkére. (Már megint ez a szürke... nem megy ki nálam a divatból)

Miután elhoztuk az asztalostól az ajtót, meg a tokot (mert azt is kellett csináltatni, mert ez a szegény pára ennyire kis árva volt) betároltuk a folyosónkra, és egyelőre ott várja a sorát, mert nem jutok odáig, hogy lefessem. Hát igen, ebből áll a napom: mosolygás, imádás, pelenkázás, sétálás, etetés, pelenkázás, sírás, imádás még nagyobb mennyiségben. Csiszolás, festés nem szerepel benne.

Aztán közben elkapott a levendulaláz is. Mivel itthon nem volt elég belőle, kicsit megcsupáltam az orvosi rendelő előtti bokrot és nekiálltam levendulazselét csinálni:

Meg persze levendulapálinkát:

A betárolt mennyiségem pedig ennyi lett:

Aztán vannak itt nekünk császárfák is. Áprilisban visszavágtam tőből, mert azt úgy kell. Ezért erősödik meg a  gyökere, és ha megtörtént, akkor elkezdni tolni magát. Ez a kép még augusztus elején készült, akkor volt kb. 2,5 méteres. Mármint a fa, nem a férjem :)

Én már egy ideje nem voltam hátul megnézni őket, mert nem vergődöm át a napraforgótáblán (mert már száraz a levelük, és lehajtott fejjel várják a sorsukat) , de azt messziről is látom, hogy bőven túlnőttek a napraforgón.

Éljenek a fák !

Eddig tartott most a ceruzám hegye.

Ja, igen: megkeresett egy egyetemista fiatalember, hogy jó infókat szolgáltatok a blogommal a diplomamunkájához, és engedélyt kért a felhasználásra.

Már megérte :)