Legalábbis a padló tekintetében.  Legoemberünk (szigorúan munkavédelmi sisakban) üzeni a világnak: "Feladat megoldva!" Szerencsénk volt, mert a kánikula elmúltával került sor a kátrányozásra, pont egy 17 fokos napon. A lángszóró így is tette a dolgát,  hideg nem volt a házban. Nincs még kész az egész ház, de kb. 75 m2 le van fedve.

Eközben a madarunk már nagyon edzett,megszokta a jövés-menést. Eleinte elrepült,amikor beléptünk a házba, de már nem csinál gondot a humán jelenlétből. Kitartóan dolgozik a családalapításon, nyugisan melengeti a tojikat, akik kb. 5-6-an vannak. Még midig nem tudom milyen madárka, ökörszemre vagy rozsdafarkúra tippelünk.

A padlónk rétegződésével az örökölt szekrény is ide-oda költözik. Szegény kb. a tizedik helyen van már, de pont ezért barátkozok a gondolattal, hogy felújítjuk, és felhasználjuk valamelyik helyiségben. Ha már egyszer rezgőcsiszolót kértem karácsonyra, most már alkotni is kellene vele valamit.

A kátrányozás megtörténtével a vízszerelő is brillírozhatott, és tette is. Külön zárható a két mosdó, a zuhanyzó, a kád, a wc, a piszoár, a mosogató. Imádom. Szépen össze van fésülve a rendszer. Rend és praktikum. Oda vagyok érte.

Aztán ismét egy hibázás, de szerencsére nem irtottunk ki erdőt egy fogpiszkálóért. Elkezdtük letenni a hungarocell szigetelést, aztán rájöttünk, hogy nem ez a soron következő művelet :) Ugyanis előtte be kell furkálni a lyukakat a falba, ami majd a vasrácsot tartja. Ahhoz meg ugye térdelni kell, és jobb, ha nem táncoljuk szét a művelet közben a hungarocellt, még ha lépésálló is.

Szóval a hungarocell kupacba vissza... (Az ugyanaz a szekrény ám, mondom én hogy jön-megy)

Itt tartunk. Érdekes, hogy mindig van egy aktuális munkafolyamat, de már tervezni kell a következőt, hogy minden haladjon. Tegnap azt mondtam anyának, hogy ha itt végre padló lesz, szilárd betonnal, akkor pezsgőt bontunk. Szerintem ettől összetettebb feladat nem lesz mostanában, nem is bánom. Szeretem a kihívásokat, de néha súroltam az őrület határát.

Kedves Olvasók. Előre felkészítelek titeket, hogy a következő bejegyzés is a padlóról fog szólni :) De haladunk, és már látom az alagút végén a fényt, a fényben pedig a FÜRDŐSZOBACSEMPÉT :)

(Ja, a Maci megint vemhes. Hurrá.)

(És: Hencsi, köszi a legócsávót,meg a többieket) :*