Pedig nem is vertem be a könyököm. Egyszer csak úgy alakult, hogy azon vettem észre magam, hogy nyüzsgés van a házban. Január első két hetében nem dolgoztam, így nekiláttunk tájékozódni festő-kandalló-burkoló-asztalos fronton. A tájékozódás érdekesen alakult: mintha elküldtem volna egy "megrendelést" az Univerzumnak. Jöttek maguktól az információk, a lehetőségek, a segítők.

Maci cica is beugrik időnként, távoztában dob egy terminátoros tekintetet:

Hol is kezdjem. Az úgy volt, hogy a férjem barátja is ráért, eljött megnézni, és úgy találta, hogy a vésztartalék konvektorunk elég hőmérsékletet ad ahhoz. hogy kigletteljük a falakat. Ez még közel sem festés, de már sokkal szebbet mutat a ház, mint eddig. Épp jelen voltam, amikor a közkedvelt rózsaszín falunk végleg eltűnt. :)

Örülök ennek a srácnak, mert ő is az a fajta, akit nem látni ülni, bagózni, lapátot támasztani, s*gget vakargatni. Jön, dolgozik, mesél, mosolyog, végez, megy. Értékelhető ember.

Itt már alakul az élettér, és még nem fehér, csak szürkés, de már nem cementszag van, hanem valami tiszta, olyan glettes-selymes. Vagyis baromi finom por szálldogál,amit szkafanderbe öltözve kell összesöpörni :) Valahogy így kell elképzelni minket,ahogy a terepet készítjük elő a következő munkafázishoz. Kép erről nem készült, de asszem pótolom...

És kérem. 3 réteg fincsi glett, és már látjuk a következő események előkészített anyagát: Porfix falazóelemek halomra, mint kandallóalap. Ugyanolyan mint az Ytong, csak nem megy rá a gatyád. Ebből fog épülni a kandalló lábazata,talán még a hétvégén!

Itt még nem volt sejtésem, hogy 1 nappal később már a kéményünk is bélelt lesz. Történt ugyanis, hogy a kéményesek is egyszercsak csörögtek: "10 perc múlva ott vagyunk". Oké, én nem vagyok semmi jónak az elrontója :) 2 óra alatt pikkpakk bent volt a vadiúj, csillivilli bélelt kéményünk.

És ez a végeredmény. Többet akkor látnánk, ha felmentem volna a padlásra fotózni, de a Kispocokkal a hasamban már nem létrázok. Az a lyuk,ami felfelé tör, átmegy a födémen, ugyanis ott lesz átvezetve a kandalló hője, hőlégtereléssel (ventillátorral), a padláson átvezető szigetelt csövön  a fürdőszobába, fűtés gyanánt, amíg nem működik a padlófűtés. Hű ez milyen jó bonyolult mondat lett.

A kandalló alapja pedig valahogy így fog kinézni. Vettünk ugyanis egy kandallót hétfőn,amit feladtak kedden. Ma csütörtök van, és a posta szerint már bejárta a fél országot :) Indult Nyíregyházáról Pestre, aztán lement Szekszárdra, át a Dunán Kiskunhalasra. Onnan hozzák nekünk, kb. akármelyik pillanatban itt lehet. 16 kW-ost találtunk a neten, olyan baráti áron, hogy koccintani kéne rá.

Szóba került, hogy ki építse a kandallót. Internetes kiképzést vettünk magunkhoz, és úgy döntöttünk, mi leszünk a mesterek. Nem mondom hogy egyszerű a sztori. Nagyon át kell rágni a folyamatot, az anyagigényt, mert itt mégiscsak tűz lészen. Az álmaimban egyelőre egy hófehér kandalló létezik, a beugróban kuckóval a gyereknek. De mivel a fehér szín nem éppen kompatibilis egy négykézlábas kölyökkel, fontolgatjuk a gránitburkolatot. Persze ha nem fog úgy kinézni mint egy sírkő.

Összefoglalva: mivel majdnem készen vannak a falak, készülnek az ablakpárkányok,és a bejárati ajtó, beesett "véletlenül" egy burkoló is az életünkbe (egyébként véletlenek nincsenek). Így már a járólap és a konyhai csempe is meg van rendelve, holnap érkezik. Mást sem csinálok, csak mérek számolok, osztok-szorzok, összeadok, alkudozok. Komolyan büszke lenne rám a gimis matektanárom, aki meg akart győzni róla, hogy én csak ellenségnek tekinthetem a számokat. Ezennel üzenem kedves A-né tanárnőnek, hogy nem, nincsen semmi bajom a számokkal, sőt :)

Jaj, a burkolólap vásárlás! Hát az egy sztori volt. Következő bejegyzésben tálalom :)