Nagy csönd után ismét betűk. Nagyon érzem, hogy a munkálatok most szünetelni fognak. Kicsit elengedtem a gyeplőt, hagyom állni a homokkupacokat, csendesen szemlélgetem az összegyűlt sitthalmot. A gipszkartonmennyezet elkészült, egy táblányi helyen érkezik még tűzálló karton, (a kémény köré) és készen is vagyunk. Örülök neki, mert igénybe vett ez a felújítás. Látom, hogy egyes ismerősök 2 hónap alatt puccba vágták a vásárolt ingatlanjukat, gyönyörködve nézem a posztolt fotóikat...

nálunk meg áll a szemét. :) Most még várjuk a maradék nyílászárókat, ha azok bekerülnek, akkor téliesítünk, takarítunk.
Lassan alszanak a fák is, úgyhogy telepítjük a diófát, meg a selyemakácot, hogy tavasszal még több fa nyújtson örömöt a nappaliból nézve.

Idén már nem szabadulunk a mintás faltól, de a színkártyák már előkerültek, és körvonalazódik a burkolatok, és a színek jellege.

A konyhába is átfut az álmennyezet:

Meg a folyosón is kész:

Ide még idén elkészül a fal, ami elszeparálja a jelenleg szabadon álló WC-t :) Az egyetlen fennmaradt (biztonsági tartalék) konvektorral fűtünk majd egy kicsit a télen, mert nem akarnánk elfagyasztani semmit.

A császárfáink egyébként nagyon sokat nőttek, meg statisztikai elemzést is kaptok (az fontos ám): :) Amikor elültettük őket, kb. 35 centi magasak voltak (látszik a lécen a fekete csík). Most kb. 1 méteresek!

 Meg ekkora dióink vannak:

Az lesz a téli programom, hogy az "unalmas estéken" feltöröm, mert a dió az kell. Olyan nincs, hogy dió nincs.

Összegezve: ház van, áll, jelenleg lakhatatlan, de jó a helyzet. Lelki szemeim előtt már van terasz sörrel, kutya, (cica már van), meg tábortűz.

:)