Az az érzés,amikor a versenyautók beállnak a rajtrácsra, és figyelik a lámpákat. Mi is ott állunk, már minden előkészítve, hegyekben állnak itthon a dobozok,amikből ezernyi cucc költözik át (meg ezernyi megy garázsvásárra). Egy réteg festéket kapott már a ház, ami egyelőre krémszínű, de a második réteg már világosabb lesz. Amikor felkenték,akkor jöttem rá, hogy a ház az egészen világosat kéri. Egy falon lesz más szín csak, mert nem tudtam otthagyni az OBI-ban azt a püspöklilát,amitől már évek óta nem szabadulok... a spiritualitás színe, bizonyára azért ragaszkodom hozzá annyira. Nem is én akarom, hanem a csakráim. Meg tudom ám magyarázni. :)

Még ha nem is látszik, nagyon közel vagyunk a beköltözhető állapothoz. Egyszerűen csak ragaszkodni kell a sorrendhez: meg kell építeni a kandallót, aztán körbe lehet burkolni. Ha ez megvan, bekerül a laminált padló, a díszgerendák, festés 2. és 3. rétege, aztán már a bútorok jönnek. A szegény férjem előtt már meglengettem a listát a webkamera előtt, hogy szombati hazaérése után mi vár ránk. Első körben a kanapénknak kell átköltözni az új házba, mert nem fér el a babaágy, és ha netán korábban jönne a vártnál a Kismók, hát tehetném ruháskosárba :)

Szóval itt még vizes a fal egy kicsit, így elég sötét a színe, és már ez a kis színváltozás is összenyomta a teret. Ide már meg van rendelve a konyhabútor,meg hozza a párom a lámpákat is. Ezeket az előrelépéseket már érdekesebb lesz megírni, mert eleddig csak falakat mutogattam... és már én is unom.

A hármas ablak elé tervezek egy Ikeás polcot, ami elfektetve ülőalkalmatosságnak tökéletesen megfelel, és nem utolsósorban pakolni lehet bele mindenféle dogokat. Az anyukám szerint dobozmániás vagyok, mert kipirult arccal tudok lelkesedni egy-egy mintás dobozért az Ikeában. Dobozország nekem a rend megtestesítője :) Igazából ez abból adódik,hogy utálom, ha szem előtt vannak a dolgok. Pláne a konyhapulton. (Na de majd meglátjuk a gyakorlatban...)

A kép jobb alsó sarkában látható a kandalló alapja, amit már januárban elkezdtünk építeni, de már nem fért bele az időnkbe. Működni még most sem fog, de a korpuszt felépítjük, átcsövezzük a hőlégátfúvást.

És: készen van az asztalunk, ami a jól kiszáradt tölgyfaanyagból készült. A fafaragóművész ismerőssel is összefutottam, leegyeztettünk egy mintát, és 2 nap múlva már az is kész volt :)

Előrevetítve: mostanában nagyon nem történtek dolgok, mert én dinnyésedem, a párom meg külhonban tesz a jövőnkért, de ha hazajön, akkor sűrűsödni fognak a posztok. Megkezdjük a "csináld magad" munkákat. A listát le sem írom ide, mert nem lövöm le poént, meg hosszú is lenne.

És ami még történt: ültettünk egy selyemakác fát, egy diófát, meg egy nyírfát. Remélem megkapaszkodnak, és idén már zsenge hajtásokban gyönyörködhetünk. (A nyírfa már bontogatja!)

Ja igen, a császárfákat levágtam tőnél (!!!!!!) mert a kertészek így javasolják. Ettől fog most megugrani, és 2-3 métert nőni. Hát... félve hiszem el, de hallgatok a hozzáértőkre, és várok. Várom, hogy lombosodjon a farm, ahol (majd) élünk.

És: Szevasz tavasz! 2016.03.31. Györgyikék nyílása (Háttér: 38-as Porotherm tégla)

:)