Dolgozunk már egy pár hónapja, és nekem egyszer sem jutott eszembe, hogy a fotók alapján nem feltétlenül látszódik a falak, helyiségek elhelyezkedése. Egy olvasóm, Eszter kérésére készítettem egy alaprajzot a kezdeti állapotokról, és az újról,íme:Gyakorlatilag a két szoba közti falat vettük ki, meg az ebédlő falát, így kaptunk egy nagy L alakú helyiséget, amivel kijön a mai modern lakótér hármasa: konyha-ebédlő-nappali. Bár az ebédlő most még nem fog létezni, mert a háló kapja meg a helyet, de ha meglesz az új épületrész, akkor a

háló hátra kerül, és életbe lép ez a terv.

A régi kamra, a kolbászok territóriuma megszűnik, de az autentikus fákat,amik a mennyezetre voltak erősítve, megtartjuk, mert nekünk is lesz kolbászunk, csak nem itt fognak lógni... erről beszélek:

Szóval a kamra kettéosztásával létrejött egy fürdő, ahol 2 azaz két darab mosdó lesz (égi harsonák), meg saját tükör. "A" oldal meg "B" oldal. Nincs vita. Ja igen, ezért került ki a Wc is a fürdőből. 2 tevékenység, 2 külön helyiség :)

A másik oldalon a már egyszer említett mindent elnyelő gardrób lesz, ezer polccal, és Ikeás dobozokkal, amibe belefér az univerzum is :)

Az egyszemélyes főzőfülke megszűnik, ide kerül a spájz a drágám kedvenceivel: tészták, fűszerek, konzervek, finomságok... egy évre előre :) Én akkor érzem jól magam, ha meleg van, ő meg akkor, ha tele az éléskamra :)

A jelenlegi fürdő helyén egy kisebb mosókonyha lesz egyelőre, de ez is csak ideiglenes, mert később a pincében lesz. De addig sem akarok szennyeskupacot látni a fürdőben.

Aztán: a bejáratunk elől lesz, mert a hátsó bejárat arra fog szolgálni, hogy az új épületrésszel össze legyen kötve az új. Távoli terv, de a fejemben már létezik. Majd arról is készítek látványtervet.

Összegezve: ha szentimentális akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a hulló őszi diófalevelek, és dióval szaladgáló mókusok társaságában napról-napra szebb lesz a ház, és egyre szorosabb a kapcsolat köztem a házikó között... de ma nem vagyok szentimentális, ezért azt mondom, hogy rohadt sok a dió, meg a falevél, amit össze kell szedni, és napok óta esik az eső.

De! Az élet erről szól. Arról, hogy megküzdünk azért,amink van, mert nem hullik minden az ölünkbe.

Mégiscsak érzelgős lett a vége.