Talán végre befejeződik a "mélyépítés". Aminek a földben kell lennie, az lefektetve, betemetve. Őszintén szólva, az energiaszintem, és a lelkivilágom is elérte a "tele van a hócipőm az építkezéssel" szintet. Kíváncsi voltam, hogy mikor jön el ez az időszak. Február 12-én kezdtünk bele

a nagy fészekrakó programba - természetesen nem tudtuk mi vár ránk. lehet hogy jobb is, mert elszaladtam volna. Szóval bő 3 hónap után jött el az első nap, hogy nem akarok a házzal foglalkozni,számolgatni, anyagokat rendelni. Zsibbadt hétfő van, süt a nap, én viszont csak bebújnék az ágyamba, leengedném a redőnyt, kikapcsolnám a telefont, és aludnék egy 24 órácskát. Tudom, nem fog sokáig tartani ez az állapot (szerencsére), de MA SZOBANÖVÉNY VAGYOK.

Azért prezentálok egy pár képet, amin egyébként tökre semmi izgi nem lesz, de vannak rajtam kívül hasonlóan elszánt emberek, akiket érdekel a csövek elhelyezkedése :)

Szóval. Az előkertet ismét felástuk, remélem utoljára. A sok közmű miatt a telken belül futnak a csatornák. Nem akartunk belemenni semmilyen problémába, mert esélyes lett volna a kábeltévé vagy a telefonkábel elvágása.

Az előkertemben sajna már nem sok növény virul. Megmaradt a zsálya, mert mondtam a fiúknak, hogy kerüljék ki, meg van egy nagyon élni akaró, lándzsának tűnő növény. Ők még kitartanak, meg a széleken lévők.

A fürdőszobánk jelenleg ágaskodó csövekből áll. Pillanatnyilag még nekem is nehezemre esik belelátni a szépet, hát még nektek...

A másik vizes helyiség: a konyha. Vizünk már van. Aztán semmi más. Egy építész ismerősöm tegnap azt mondta: "Hát, minden elismerésem, hogy belevágtatok, és csináljátok. Nagyon szép lesz, és különleges."

Remélem, mert nagyon puding vagyok.