Párom végre ismét itthon van, így tovább haladunk a munkálatokkal. Rá kellett jönnöm, hogy ablakmániás vagyok. Többet agyaltam eddig a nyílászárókon, mint a lakberendezésen együttvéve. Soha nem tudnék egy sötét házban élni, bizonyára ezért is nyert nálunk ez az ingatlan. Megvett minket a csöpögős, melegítős, aranylós naplementéjével.

Ezzel:

Aztán. Elkészült az alap a fürdő és a gardrób közti falnak, erre ma már fel is sorakozik a válaszfal, így véget ér a körberohangálás nekünk is, meg a cicáknak is. Tisztára hozzám nőttek a macskák. Egyszerűen nem tudom őket nem etetni. Hallják az autómat, és már ott is vannak a bokámnál, dörgölőznek, meg tekeregnek a földön, és úgy néznek mint a Shrekben a csizmás kandúr.

Az alapunk:

Szóval így telnek a napok: betonkeverő, vakolás, malter- és sitthegyek, cicák. Szürke 50 árnyalatban. Suttyomban már nézem a függönyöket, meg a díszpárnákat, hogy valami színes is érje a retinámat. De már nem kell sokat várni... kedves IKEA, jövök.